TÖRÖKORSZÁGI GASZTRONÓMIAI NOSZTALGIÁZÁS

Az előttünk álló hónap zord időjárást ígér kemény fagyokkal, ezért megragadtam az utolsó lehetőséget, és szép, tavaszias napsütésben a kertben faszén parázson kettéhasított, kilón felüli dévérkeszeget sütöttem, gyakran dalmát pecsenye olajjal kenegetve. Csodálatos íze, friss salátával és mediterrán saláta öntettel, hideg sörrel leöblítve, isztambuli gasztronómiai élményeimet juttatta eszembe.

Hosszú ideig nem jutottam el Isztambulba, már parancsnok voltam, mire végre nem csak a Boszporuszon áthajózva, de hosszabb ideig kikötve is élvezhettem e keleti nagyváros csodáit. Jártomban-keltemben, ahol csak tehettem, próbáltam belekóstolni az adott ország, kikötő konyhájába. Egyszer a Galata hídon átkelve figyeltem a helyi horgászokat, amint a hídról kivetették készségeiket, és szép, 20-30 dekás kékes színű halakat fogtak (lüffer). A zsákmánnyal aztán leballagtak a Galata híd alsó szintjére. Már fent a hídon éreztem az ínycsiklandó illatokat, lent aztán felfedeztem, hogy a pecások kis lokantasiknak (éttermek) adták el a halaikat, ahol azokat frissen, nyomban elkészítették. A beindult nyálképződésnek és gyomornedvek késztetésének nem tudtam ellenállni, beültem az egyik lokantasiba, és rendeltem egy adag faszénen sült halat, ahogy illik, friss salátával, ropogós ekmek-kel (török kenyér, talán a világon a legfinomabb) és gyöngyöző nagyüvegű Efes birasi-val (sör).

Ez után többször jártam Isztambulban, sokszor hosszabb ideig is ott tartózkodva. Minden alkalommal éltem a lehetőséggel, és egy-egy ebéddel, vacsorával kényeztettem magam. Egy nyári szünetben az akkor gimnazista kislányom lent volt velem úton, a hét végét Izmitben töltöttük. Elhatároztuk, hogy belátogatunk Isztambulba. Vonattal mentünk, ami már magában egy élmény volt, majd sirkecivel (átkelő hajó) mentünk át Haydarpasáról az európai oldalra. A látnivalókat most nem részletezem, hiszen gasztro élményekről van szó. A reggelt mindjárt egy ropogós fél ekmekben felszolgált döner kebabbal indítottuk a Nagybazár közelében, majd városnézés és a Topkapi Szeráj megtekintése után beültünk a Szeráj éttermébe, ahol nem különösebben említésre méltó ebédet fogyasztottunk, viszont csodálatos panorámával a Boszporuszra és a Leander toronyra. Ezután akárhányszor átkeltem a Boszporuszon, elég volt egy pillantást vetnem a Topkapi teraszára, és azonnal eszembe jutottak a lányommal töltött szép napok. (Hála a MAHART-nak, hogy lehetővé tette a családtagok utaztatását, gyakran éltem a lehetőséggel, nekem ez többet jelentett a nyugati tengerészek irigyelt fizetésénél.)

Egy más alkalommal az ázsiai oldalon, Haydarpasán voltunk kikötve, itt sem tudtam ellenállni a számomra kedves török ízeknek. Kezdtem egy finom, több rétegű rétestészta szerű anyagba csomagolt kebabbal. Egy halbolt előtt rácsodálkoztam az eladó boszorkányos ügyességű hal előkészítésének és feldolgozásának, megnyiratkoztam, ami Törökországban különleges élmény madzagon forgó gombos és vattafáklyás szőrtelenítéssel, nyakmasszázzsal, majd visszaúton a hajóhoz egy grillsütő mellett találtam magam, aki szkombrit (makréla) sütött faszénen. Mi bajom lehet, gondoltam, és rendeltem egy adagot dupla hallal. Hát lett bajom. Ezt a gyomrom már nem tolerálta, utána két napig szilárd ételre rá sem tudtam nézni. Még több alkalommal volt szerencsém a török konyhához, de a mai kerti grill ezeket az emlékeket idézte fel bennem.