Mivel ez a rakomány könnyen robbanhat, egyenes és közvetlen utat biztosítva a Teremtőhöz, úgynevezett dinamit boxot kellett építenünk, hogy bármiféle szikra képződést kiküszöböljünk. Ez a dinamit boksz egy fenyő deszkából ón szegekkel épült doboz szerű ácsolat, a raktár oldalakhoz kimerevítve. A szikraképződés elkerülésére kellett ón, vagy ónozott szeget használnunk. A matrózók párban dolgoztak, egyikük a boksz külső oldalán ellen tartott, míg a másik belülről ütlegelte az ón szegeket. A szekszárdi illetőségű FejérLacinak- akit Snecinek hivtunk- a párja Létai Feri volt.

Neki olyannyira jól sikerült a kalapálásnak ellent tartani, hogy beleverte a szeget Sneci kollégánk tenyerébe, pont a hüvelykujj párnába. Jó matróz szokás szerint manőver kesztyűt viseltek, ami a kötél kezeléstől és egyéb piszkos tevékenységtől kellőképp szennyezett volt. Az ón szeg magával vitt némi fenyő anyagot és bőr foszlányokat a kesztyűről. Nem csináltak nagy ügyet belőle, mondván, ez nem balettintézet, katonadolog, majd begyógyul.

Rendben elindultunk Líbia felé.

A harmadik napon Sneci megkeresett, nagyon fájlalta a kezét, és mutatta, hogy a vörös csík elindult a karján a szíve felé. Azonnal jelentettem Terdi Attila parancsnoknak, ő is megszemlélte.

Trieste-be rakodtunk dinamitot líbiai rendeltetéssel

Messze volt még az orvosilag amúgy sem túl megbízható Tripoli kirakó kikötő. Így a kapitány feltette a kérdést: házilag meg tudod vajákolni? Igenlő választ adtam telve az ifjúság teljes önbizalmával. Hála Dr. Goreczky László professzor úrnak, hajóegészségtanból jó felkészítést kaptunk. ... egy éven keresztül a Madách kórházba jártunk be egy-egy napon Elmagyarázta a dolgokat, de hát ott minden osztályon voltunk. Hát nem sokan, de egy délelőttöt. Úgyhogy azért teljesen nem voltunk képzetlenek

A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök az 1. tiszti irodában voltak elhelyezve, a szikét viszont a chief rendszeresen ceruza hegyezésre használta. Nosza, kölcsön vettem a hajóács fenőkövét, gondos fenés után kellőképp sterilizáltam az eszközt. A gyógyszer készletben kétfajta tetanusz injekció volt található, a tetanusz anatoxin és a tetanusz antitoxin. Némi konzultáció után a parancsnokkal úgy döntöttünk, hogy mivel a vörös csík már megindult, az antitoxint kell beadni. Megtörtént. A kollégák élénk érdeklődése közepette megkezdődhetett az operáció. Azt kellett még eldönteni, hogy a feltáró bemetszés milyen irányú legyen, nehogy az izomrostokat keresztben átvágva esetleg örök életre használhatatlanná váljon a hüvelykujj. A területet szépen körbe injekcióztam lidokainnal, feltártam a duzzanatot, sikerült minden szennyező anyagtól megtisztítani (volt benne bőven). Mivel kis vágást ejtettem, nem kellett összevarrni. Mindezt a páciens sztoikus nyugalommal tűrte, engem biztatgatva, miközben a kerek hajó ablakokat kívülről kíváncsi, drukkoló kollégák fejei töltötték meg. Végül szakszerűen bekötöztem a sebet, és csodák csodája, két nap múlva Sneci karjáról eltűnt a vörös csík. A hüvelykujját is tudta mozgatni, ezek szerint mindent jól csináltam.

Kedves páciensem majd 76 évet ért meg, nyugodjon békében, jó szívvel emlékszem rá és a közösen eltöltött hajózásra. Kihajózásunk után itthon is találkoztunk.

Hát ez volt az egyik érdekes kaland a Létai Ferivel.