Reni beszerzések

Egy hajón a személyzet hangulatát jelentősen befolyásolja az ellátás minősége, és a szakács rátermettsége. Korgó gyomorral és üres hassal nem várható el jó munka, jó teljesítmény. Ezért sokszor praktikák alkalmazásával tudtuk az élelmezést feljavítani.

Amíg a MAHART-nál parancsnokként dolgoztam, néhányszor előfordult, hogy az aldunai Reni volt az uticélunk. Szerencsés voltam, mert akkor a tengerhajózás MAHART képviselője cpt. Katona András, valamikori katonatársam, évfolyamtársam és személyes jó barátom volt. Az élelem beszerzést próbáltuk minél gazdaságosabbá tenni, a Kosztyánál némi kurrens kozmetikai cikk ajándékkal sokszor sikerült kiváló, a helyiek számára elérhetetlen élelmiszerre szert tennünk. Az ellátás változatossabbá tételére András javaslatára kézi beszerzés útján is vásároltunk birka húst és Reni Merengő nevű vörösbort (kollégák már említették a deck festéket felmaró minőségét, de vacsora után két laza fröccs azért jól esett). Az első alkalommal még kamaszkorú fiam is úton volt, mikor beszerző útra indultunk vidékre, helyi gazdálkodókhoz. András biztosította a kocsijával a szállítást. A 3 db. birka már meg volt rendelve, megnyúzva, előkészítve. A bornak a hajóról vittünk edényeket. Megérkeztünk a házhoz, ahol örömmel fogadtak bennünket, valószínűleg a gazdának is igen jó üzlet lehetett. Lebonyolítottuk a vásárt, majd amikor minden lerendeződött valami csodálatos halvacsorával vendégeltek meg bennünket. Tudva levő, hogy az Alduna halban igen gazdag terület. Valami tisztességes méretű ponty volt rácosan elkészítve, és ekkor ettem életemben először (és utoljára) dunai heringet. A háziak szívélyessége és vendégszeretete csodálatos volt, fiamnak is, nekem is nagy élményt jelentett.

Következő nyáron, mikor lányom volt úton, újra Renibe látogattunk. András újra megszervezett egy birka és bor beszerzést, de most nem ugyan annál a gazdánál. Egy juhásznak a házához mentünk a birkákért, szerencsétlen állatok még életben voltak, nekünk kellett segíteni befogni őket. A gyengébb lelkű olvasók miatt nem írom le a mészárlást, amit ez a vadember véghez vitt, de nagyon rövid idő alatt bevégeztetett. Szegény kislányom, nem tudta végignézni az eseményeket, inkább a kocsiban várakozott. A bort viszont egy másik háznál vásároltuk meg, igen szerény körülmények közt élő emberektől, nekik is jól jött az eladott bor ára. Különös lakomát nem tudtak felszolgálni, viszont az asszony hátra szaladt a kertbe, szedett egy tál paradicsomot, felvágta, megsózta, és friss, puha fekete tégla kenyérrel kínálta. Mivel a bor kóstoláson már túl voltunk, valami fantasztikusan finom volt a paradicsom friss kenyérrel, és még finomabbá tette a jó szívvel nyújtott vendégszeretet. (Gyerekkoromban a velünk élő nagymamám szokott szőlőt enni friss kenyérrel, mi, gyerekek is fogyasztottuk, nagyon finom volt. Néha, a mai bőséges világban is eszem néha.)

Más alkalommal a helyi halászoktól vásároltunk jó minőségű halat, süllőt, harcsát, pontyot nagyon kedvező áron. Talán a szakács nem örült túlzottan a haltisztítás feladatának, de én is, a személyzet is besegített.

A kézi beszerzésekről még csak annyit, hogy már idegen lobogó alatt hajózva, a norvégiai Odda kikötőjében a hajótulajdonos javaslatára és a szállításban nyújtott segítségével a supemarketben bevásároltunk, az útlevelem felmutatásával elengedték az ÁFÁ-t, így nagyon kedvező áron tudtuk a kambúzát kiváló áruval feltölteni még az egyébként drága Norvégiában is.