KIS RABLÓK.

Még mindig az m/s HUMBER fedélzetén 

Mint egyik előző írásomban említettem, ezen a hajómon minden nap történt valami. Puerto Cabello, 1996. március.

Az előző este a gyarmati negyedben elfogyasztott nagyon kellemes "mariscos", tengeri herkentyűs vacsora után Szimon Béla rádiós gazdasági tiszttel készültünk egy laza délutánt eltölteni a városban. A kikötő kapu előtt megállt egy busz, és valami hirtelen ötlettől vezérelve, és hogy elvegyüljünk a helyiek között, felszálltunk, nem a biztonságos taxit vettük igénybe. Ismeretlen helyen volt a végállomás, és egy helyi strandon, playan találtuk magunkat. A strand kihalt volt, kivéve egy csapat fiatalt, hatan-nyolcan voltak, 11-15 év körüliek lehettek, festékes latákon, pléh dobozokon fergeteges ritmust doboltak. Elsétáltunk mellettük, Béla meg is jegyezte, milyen remekül csinálják. Egy kis strand-bodegában akartuk felfrissíteni magunkat és amikor kikértük a sörünket, egyszer csak elhallgatott a dobszó, és arra lettünk figyelmesek, hogy a jópofa, kedves fiatalok körülvettek bennünket, üres sörös üvegeket törtek össze, és azokkal hadonászva, bennünket körbe táncolva "dollares, dollares" kiáltásokkal adták tudtunkra rablási szándékukat. A bodega falához hátráltunk, hogy legalább a hátunk védve legyen. Az egyik gyerek felé nyúltam, hogy a karját elkapjam, az eltört sörös üveggel az alkarom megvágta. Közben egy másik letépte Béla övtáskáját, és azzal a csapat elrohant. Alig akartam elhinni, hogy valóság, ami történik, ilyent még soha nem éltem át. Mikor zsebkendőm az erősen vérző karomra szorítva a helyszínt igyekeztünk elhagyni, egy addig kívülállónak tűnő felnőtt férfi utánam jött, és a vászon nadrágom farzsebét megpróbálta leszakítani, nyilván pénzt sejtett benne. Majd mikor félre löktem, egy sörös üveggel fejbe akart vágni, de az ütés elől sikerült elhajolnom. Szerencsére feladta a rablási szándékát, és eloldalgott. Aztán a bodega tulajdonos nője taxit hívott, és azzal mentünk vissza a hajóra. Veszteségünk nem volt túl nagy, mindössze kb. 50 dollár, viszonylag könnyű sérüléssel megúsztam. Annál nagyobb volt a sokk hatás, az ember nehezen hiszi el, hogy ez vele megtörtént.

A biztonsági helyzet P.Cabelloban gyalázatos, a hajót is többször kifosztották, értékes fedélzeti gépeket és festéket vittek el (valószínü a hajó személyzete is benne volt, vagy életveszélyesen megfenyegették őket). Sajnos, ebben a kikötőben más alkalommal és más hajókon is raboltak ki kollégákat.

NAGY RABLÓK

Egy másik alkalommal even keel-en, azaz teljesen vízszintes úszás helyzetben kellett volna megérkeznünk Puerto Cabelloba, de ezt sajnos, ballasztokkal nem tudtam produkálni. Értesítettem az ügynökséget, hogy a pilotot eszerint tájékoztassák, hogy a deklarált maximum merülést meghaladja a far merülésünk. Semmi választ nem kaptam, végső megoldásként, kockázatos húzással, az egyes (legelső) raktár elárasztásával ki tudtam volna egyenesíteni a hajót. Rendben felszállt a hajóra a pilot (révkalauz), tájékoztattam a helyzetről, azt mondta, megoldható a bemenetel. Egész lassú géperővel csináltuk meg a manővert, minden gond nélkül kikötöttünk. Folyt a rakodás, és egy hét múlva, hatalmas szivarból pöfékelve megjelent a kabinomban a pilot, és közölte, hogy fizessek neki 3000 dollár bónuszt, mert túlmerülve behozta a hajót. Alkudozásba kezdtünk, végül lement 1500 dollárra. Mondtam neki, hogy egyeztetnem, engedélyeztetnem kell a tulajdonossal, másnap jöjjön vissza. A tulajdonos 500 dollár kifizetését engedélyezte, és másnap, mikor közöltem vele, nagyon fel volt háborodva, hogy neki ezt a kikötő kapitánnyal meg kell osztani, és ilyen keveset nem fogad el. Majd nagy dérrel-dúrral elhagyta a kabinom illatos szivarfüstöt húzva maga után. Kikisértem, és mikor ment le a lépcsőn, utána szólltam: "Pilot, fontolja meg, az 500 dollár végtelenül több, mint a semmi". Megtorpant, egy pillanatig gondolkodott, aztán visszajött, és elvitte az 500 dollárt. Sajnos, néha ki vagyunk a kikötőnek szolgáltatva, mert ha nem fizetünk, adminisztratív és hatósági intézkedésekkel (pl. Port State Control, sailing permit visszatartása) meg tudják akadályozni vagy késleltetni a hajó indulását.

ISLA LARGA

A már többször említett ominózus m/s Humber-en is akadtak néha kellemes élmények, pozitív történések. Egy csendes, rakodás mentes vasárnapon Lakatos Lajos gépüzemvezetővel és kedves feleségével elhatároztuk, hogy meglátogatunk egy színvonalas strandot. Tanulva a helyi strandon történt kirablásomból, az ügynök tanácsára, olyan helyet választottunk, amely nem egyszerűen, és csak némi költségek árán megközelíthető. Ez a hely Isla Larga nevű közeli korall sziget, bokros, természetvédelmi terület volt. Tenger felőli oldala hullámveréses, a szárazföld felőli partja viszont csodálatos, hófehér korallhomok, kristálytiszta tenger. Kultúrált strandolási lehetőség, étterem, mosdó, hideg italok, nyugágy, napernyő, vizibicikli bérelhető. Taxival mentünk Base Naval-ig, majd erősen stígózó (fel-le mozgó) csónakba szálltunk, 15-20 perces csónak út vitt a szigetre, amely maga is egy élmény volt. 

Nagyon kellemes napot töltöttünk ott, élvezve a trópusi sziget nyújtotta kiváló strandolási lehetőségeket.