H O R G Á S Z K A L A N D

Kikötők előtt várakozva szerettem horgászni, rendszerint a kora reggeli órákban, és a kifogott halat elfogyasztani is nagyon szerettem. Ha jó szakáccsal hajóztam, reggelire el is készítette. Egy alkalommal B. Pista (alias Indián) AB-t (kormányos matróz) kértem meg valamelyik USA kikötőben, hogy vásároljon nekem egy jó, alkalmas horgászbotot. Az Indián becenevet cigány származása miatt kapta, nagyon pedáns, tiszta, mindig jól ápolt ember volt, emellett jó munkatárs aki megtisztelt a bizalmával és akiben én is megbíztam. A horgász felszerelés vásárlás megtörtént, egy nagyszerű White Rhino márkájú botot vett a megfelelő orsóval. A mai napig használom a Dunán harcsázásra. Vele éltem át a következő kis kalandot.

1997 szeptemberében az É. karolinai Charleston kikötője előtt várakoztunk horgonyon. A délutáni órákban kivetettem a horgomat, és szép számban fogtam növendék cápákat, melyeket rendre visszadobáltam. Egyszer hagytam a botom 2 másodpercre őrizetlenül, mikor egy jókora hal, valószínű cápa, berántotta a drága felszerelésem a tengerbe. Elkeseredetten vettem búcsút kedvenc botomtól, mikor a horgászzsinór elszakadt, és a bot felúszott a felszínre. Ám a parti áramlat kezdte elsodorni a hajótól, a bot egyre távolodott. A pupán sertepertélt Indián, és felkiáltott: "Parancsnok úr, a munkacsónak!" Nem volt idő gondolkodni, azon nyomban ugrottunk a munkacsónak daruhoz, se-perc alatt vízre tettük, boscalina (pilot lépcső, kötélhágcsó) ki, és már benne is voltunk a csónakban. A nagy kapkodásban azonban elfelejtettük a fenékdugót becsavarni, így a tengervíz kezdett beömleni a csónakba. Az elsülyedést megakadályozandó, azonnal ráugrottam a fenékdugó nyílására, Pista nagy kerek szemekkel nézett rám. Közben persze mi is sodródtunk a hajótól. Megkérdeztem: "Pista, tud evezni?" "Nem, soha életemben nem csináltam." "Akkor helycsere." Pozíciót váltottunk, ő állt a lyukra, én előkaptam az evező villákat, evezőket, és mint jó dunai gyerek, hajrá, a bot után. Sikeresen kihalásztuk, megfordultunk, de ez után jött a fekete leves. A parti áramlat meglehetősen erős volt, inamat megszakítva kellett eveznem, hogy a viszonylag súlyos munkacsónakkal csökkenjen a köztünk és a hajó közti távolság. Közben a pupán (hajófar) szép számú, drukkoló nézőközönség gyűlt össze. Palástolt jókedvükben nem fakadtak sírva, ilyet még nem láttak, hogy a barba szállítja a lyuk felett békésen üldögélő matrózt. Végül elértük a hajót, meglett kedvenc horgászbotom, nem kellett sem a hajónak horgonyt húzni és utánunk jönni, sem a parti őrséget riasztani. Tanulság: figyelj a veszélyt jelentő lyukra és akció előtt gondosan tömd be.

N.B. Az eset az orosz építésű m/s PANNON SEA fedélzetén történ, melynek a munkacsónakja 6 méteres, fartükrös, jó formájú vágóevezős aluminium csónak volt. Egyéb kalandot is megéltem vele, de az egy másik történet.