SISTE DANS – HÖLGYVÁLASZ

Középiskolás koromban, valamikor a '60-as évek közepén csodálattal hallgattuk az egyik mérnök tanárunk meséjét. Ő a MALÉV-nél volt hajózó szerelő, sok helyen megfordult, többek közt Norvégiában is. Ámulva hallgattuk a történeteit, különösen az a norvég szokás ragadta meg a fantáziánkat, hogy a táncos szórakozó helyeken a zenekar bejelentette, hogy "siste dans" (utolsó tánc). Ez azt jelentette, hogy hölgyválasz következik, és akit ekkor a hölgyek választanak, azzal a szerencséssel töltik az éjszakát.

A 3 sigapore-i építésű zöld szörnyeteget (m/s SIÓ, BALATON, KAPOS, én szerettem ezt a típust) leállított használt hajóként 1986-ban Norvégiában, Brevik-ben vettük át. A MAHART leutaztatta a teljes személyzetet, akkor én 1. tiszt voltam, és a központi műszaki felügyelő vezetésével gatyába ráztuk a hajókat. Meglehetősen gyalázatos állapotban voltak évekig csak egy-két filippínó watchman (őr) éldegélt a hajókon, koszt és rendetlenséget hagyva maguk után. Egy közeli városban, Arendálban voltunk elszállásolva a "Sport" szállodában. A munkanap úgy indult, hogy reggel svédasztal várt bennünket. ekkor kellett jól tele enni magunkat, mert a hajón a szakács csak a munkaidő végére főzött valamilyen egytál ételt, és avval kellett kibírnunk másnap reggelig. Így a reggeli volt a nap fő étkezése. A norvégok kitettek magukért, friss, meleg, illatozó péksütemények, sonkák, sajtok, felvágottak, halkozervek csábították a feneketlen bendőjű fiatalokat. Ha valami elfogyott, azonnal pótólták (kész ráfizetés lehetett). Egy furcsaságra emlékszem, olajos heringet vettem a tányéromra, amely édes, cukrozott volt. Senki nem állt sorban érte. Reggeli után aztán kisbusszal kivittek a hajókhoz, késő délutánig rendezkedtünk, mostuk a kabinokat, takarítottuk a raktárat, gépészek a gépi berendezéseket hozták üzemképes állapotba, takarították a gépházat. Este aztán újra kisbusz vitt bennünket vissza a szállodába. A hallban kandallóban égett a tűz, kényelmes club fotelekben ülve későre nyúló beszélgetéseket folytattunk a pattogva égő fahasábok előtt. Itt tapasztaltam meg az élő kandalló tűz varázslatos hangulatát. Hosszúra sikeredett az átvétel, beleesett egy hétvége is. A szálloda alagsorában volt egy bár, tánchelység, ahol nagyon színvonalas country zenét játszott egy zenekar. A helység szombat este megtelt helyiekkel és a magyar szálló vendégekkel. Jól éreztük magunkat, a norvég hölgyek szívesen táncoltak velünk is. Az egyik géptiszt kolléga (neveket nem írok) nagyon jóképű, Cupidó arcú, jósvádájú fiatalember volt. Az egyik asztalnál egy család foglalt helyet, apa, anya, fiatal, természetes szőke, csinos viking leány a partnerével, aki valószínű, a jövendőbelije lehetett. Kollégánk többször felkérte táncolni, simulós táncokat adtak elő, látszott, hogy a hölgy teljesen rá van indulva. Véget ért a mulatság, eljött a "siste dans", és a hölgyválasz. Az ifjú hölgy felpattant az asztaltól, és kollégánkat felkérte egy utolsó táncra. Mikor véget ért a zene, a szülei próbálták az asztalukhoz hívni, hogy együtt hazamenjenek, de a lány nem akart leszakadni a kollégánkról, csüngött rajta, kapaszkodott belé, nyilvánvalóan élni akart a szokással, hogy vele töltse az éjszakát. Hatalmas hisztit levágott, igazi viking női berserker jelenetet rendezett, végül a szülei erőszakkal vonszolták el a helyszínről. Meg voltunk rökönyödve, ilyet még senki nem látott vagy tapasztalt. Az érintett kolléga is nagyon nagy zavarban volt, erre ő sem számított, ezt ő sem akarta.

Az estének egy nyertese volt, a parancsnokunkat is táncba vitték, el is nyerte a jutalmát, egy kellemes, széparcú, kissé molett hölgy, aki a szálloda recepciósa volt, vitte haza, és együtt töltötték az éjszakát. Állítólag a férj békésen aludt a másik szobában. Parancsnokunk úriember volt, később, ha találkoztak, kivételes udvariasságot tanúsított a hölgy irányában. Az egész norvégiai ott-tartózkodás egy érdekes élmény és tapasztalat volt.