BARBADOSI VITORLÁZÁS

Már említésre került az m/s PANNON SEA munkacsónakja. A hajó 1996-ban épült, Oroszországban, Novgorodban, egy különleges 5885 DWT-s folyam-tengeri hajó volt, nagyszerű manőverképességgel, én nagyon szerettem és tudtam ezen a típuson hajózni. Az oroszok egy érdekes formájú, alumínium testű, fartükrös munkacsónakkal látták el a hajót, melynek a felszereléséhez gondosan konzervált és csomagolt, jó nehéz műgyanta árboc, keresztrúd, kötélzet és vitorla is tartozott. A vitorla nagyon sajátos kialakítású, úgy mondanám, hasított lug vitorla volt.

1997. júliusban érkeztünk Barbadosra 3300 MT gypsum ömlesztett rakománnyal és kikötöttünk a fővárosban Bridgetownban, majd másnap levittek az Arawak cementrakodóhoz. Itt a rakodó berendezésen kívül nem volt semmi, csak csodálatos tiszta, kék tenger és világító fehér korallhomok- part üde zöld trópusi növényzettel. A környezet kínálta magát, hogy használjuk ki a lehetőséget egy kis vízi kalandozásra. Sz. Tamás gépüzemvezetővel elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a vitorlával felszerelt munka csónakot. A felszerelésbe fedélzeti személyzet is besegített, és nemsokára íme ott állt a hajó mellett az orosz vitorlás csoda. Barbados szél alatti oldalán már megszelídült, partra merőleges kellemes szél fújt, így a parttal párhuzamosan félszéllel (oldal szél) tudtunk a homokos part mentén épült bungalow-k előtt vitorlázni. Nagyon élveztük, minden ragyogóan működött, mindaddig, amíg meg nem kellett fordulni. Mivel egyikőnk sem volt gyakorlott lugger vitorlázó, a fordulónál rosszul mozdultunk, a kis hajónk felborult, és mi a vízben találtuk magunkat. Azonnal feltornáztuk magunkat a felborult csónak fenekére, lévén trópusi nyílt vízeken, akár még cápák is lehettek a környéken. Meg kellett tanácskoznunk, hogy fordítsuk vissza a csónakot. Mint az elején említettem, az árboc nehéz műgyantából készült, ezért a merevítő kötélzetet nem lehetett teljesen elengedni, mert elvesztettük volna az árbocot a kereszt rúddal együtt. Így a merevítő köteleket csak meglazítottuk és az árboc kiesett a helyéről. A csónakban lévő mentőgyűrű kötelét felhasználva a hajó gerincen állva annyira hátra tudtunk dőlni, hogy a csónak visszafordult, peremig telve vízzel. Adddigra a partról már ott volt egy motorcsónak, mert lassan sodródtunk a nyílt tenger felé, hogyha segítségre volna szükségünk, kimentsenek. Erre nem került sor, mert a hajón is kiszúrta a 2. tiszt a borulást, és az AB-vel (ügyeletes kormányos matróz) letették a tenger felőli mentőcsónakot, és értünk jöttek, hogy bevontassanak. (Milyen jó, hogy jól begyakorolt személyzet volt, mert nagyon rövid idő alatt ott voltak). Hogy úszóképessé tegyük a csónakot, ki kellett még merni a vizet. A csónakban volt egy vasból készült szapoly (vízmerő lapát), ami azért nem süllyedt a tenger fenekére, mert furfangos Nyesztyorka, mint az orosz népmesékben, légtartályt hegesztett rá. Nekem jutott a szapoly, Tamás pedig a megmaradt 45-ös cipőjével, vígan merte a vizet. Minden jó, ha a vége jó. Veszteségünk mindössze két evező villa és egy kavilia volt, a többi alkatrész megmaradt.

A délutáni második forduló már jobban sikerült, partra szálltunk egy szép homokos részen fürdeni, strandolni. Összességében nagy élmény, jó kis buli volt.

Nem túl nagy bánatunkra el kellett hagynunk a kirakó rakpartot, mert egy tanker hajónak kellett a hely. Mivel csak Bridgetown előtt lehetett (volna) horgonyozni, felhoztak bennünket, de a pilotunk olyan rendes volt, hogy elintézte, kiköthettünk a hullámtörő mellé. (tengerész hozzáállás, tengerész empátia). 

Így egy pár szép napot eltölthettünk Bridgetownban, ahol további szép élményeket éltem át (N.B.kedvenc hajózási körzetem a Karib-tenger térsége volt).