ALEXANDRIAI MEGPRÓBÁLTATÁSOK

Már többször jelentek meg cikkek, írások az iráni fegyverszállítmányokról. Nekem probléma mentesen sikerült levezényelnem egy ilyen utat, nem is erről akarok írni, hanem az utána következő atrocitásról. Már abban az időben a műholdas fényképezés olyan szinten állt, hogy a strandon fekvő napozó hölgyek karórájáról le tudták olvasni a pontos időt. A berakodás (annak ellenére, hogy két hajóval előttünk egy bolgár hajó az ellenséges Iraknak rakodott szintén hadianyagot), és az út nagy titoktartás, rádiócsend, hamis suezi deklaráció mellett zajlott, arról nem beszélve, hogy a Hormuzi szorosban az iráni Iszlám Gárda hadihajója addig vegzált bennünket, amíg rádión világgá nem üvöltöttem a hajó nevét. Ilyen előzmények után érkeztünk meg a visszaúton Alexandriába a belső horgonyzó helyre. Eleinte minden a szokásos úton zajlott, hatósági vizsgálat, vámvizsgálat, a megfelelő mennyiségű cigaretta lenyúlása után lezárták a vámszekrényt. Kellően felpakolva, a hatóság elhagyta a hajót, ám rövid időn belül a black gang, az un. Custom Police (Vám Rendőrség) újra megszállt bennünket, a hajó személyzetet összeterelték, ajtó előtt fegyveres őr, és a parancsnok és 1. tiszt kíséretével rendkívül alapos kutatást végeztek. Az ilyen kutatások általában nem vonatkoztak a parancsnoki kabinra, de nem ez esetben. Én reprezentációs célokra egy karton tokaji bort hagytam a kabinomban, természetesen megtalálták, az elektrikusnál egy üveg whiskey-t, meg itt-ott egy karton cigarettát. Emellett két civil ruhás élénken érdeklődött az előző utunk felől. A hajó kikötése után a vám még egyszer ellenőrizte a plombákat, semmit nem bíztak a véletlenre. A kivételezett figyelem valószínűleg az előző út rakománya miatt volt. Mindez 1988. március 12-én történt. 15-én az ügynökség közölte a kirótt büntetés összegét, amely 6724,60 Leg (egyiptomi font) összegre rúgott. Ezennel is megköszönöm cpt. Finkei Sándor (Sámi) MAHART képviselő segítségét és támogatását, fiatal parancsnokként nem volt könnyű ezt a tortúrát végigcsinálni. Felkerestük a P and I biztosító helyi képviselőit, az ügyet beindítottuk. 16-án reggel az árak bizonyítására a számlamásolatokat a hajót képviselő ügyvédnek átadtuk, ennek alapján próbálták a büntetés összegét lecsökkenteni. Égetett szeszesital, cigaretta vámbüntetése az ár 30-szorosa, bor esetében az ár 18-szorosa. 17-én a hivatalos végzésen a büntetést 7905 Leg-ben állapították meg. Cpt. Finkeivel bementünk a vámra, ahol bebizonyosodott, hogy eltúlzottan számoltak. 19-én a büntetés végső összegét 3039 Leg-ben állapították meg, melyről ügynökség azonnal csekket állított ki, nehogy megondolják magukat, és a végén a hajót ne engedjék elhajózni. Ennyit a nagy titkolózásról.

Persze, a berakodás sem ment simán, darunk többször meghibásodott, akku ment tönkre, valamint a forgató berendezés fogaskoszorújából néhány fog kitört, sok gondot és munkát okozva gépészeinknek, természetesen éjszaka, reggel 4-re oldották meg a problémát. Megkönnyebbülve, a soha vissza nem térést kívánva hagytuk el Alexandriát (kívánságom valóra vált).

N.B. Ilyen esetekre is, a hajós társaságoknak a P and I Clubnál, amely a tulajdonosok kölcsönös viszont-biztosítása, van fedezete, a büntetést ilyenkor a biztosító fizeti.